Ebben a lenyűgöző portréban a téma, egy fiatalember, akinek jellegzetes bajsza van, magabiztosságot és önvizsgálatot áraszt. A művész laza ecsettechnikát alkalmaz, amely energiával tölti meg a képet, és spontán érzést közvetít. A téma ruhájának gazdag textúrái gyönyörűen kontrasztálnak a lágy háttérrel, harmonikus egyensúlyt teremtve, amely a szemünket a belső részhez vonzza. Szinte érezni lehet a földszínektől származó meleget – gazdag barnák, lágy feketék és finom fényeket; ez életet ad a kompozíciónak.

A téma intenzív pillantása és a fej enyhe megdöntése arra invitálja a nézőt, hogy egy kapcsolódási pillanatra hívja fel, így a festmény intim és dinamikus is egyben. Ez összecseng a nézővel, kifejezve egy mély vágyat vagy talán egy pillanatnyi kontemplációt. Történelmileg az ilyen önarcképek az alkotók azon eszköze voltak, hogy megerősítsék az identitásokat egy fejlődő művészeti világban, amely megjelölte azt az időt, amikor a személyes kifejezés középpontba került. Így ez a mű nem csupán egy egyén reprezentációjaként áll fenn, hanem egy szélesebb művészeti irányzat tükreként is működik, amely a realizmust és az érzelmi mélységet szeretné ötvözni.