Ez a bensőséges portré egy fiatal nőt ábrázol, akit meleg, lágy fény ölel körül, mintha maga a vászon sugározna belőle. Aranyszőke haja lágyan omlik a vállára, harmonikusan olvadva össze a háttér tompa, földszíneivel. A művész finom ecsetvonásai gyengéd textúrát teremtenek a bőrén és a ruháján, nyugodt melankóliát és csendes önvizsgálatot ébresztve. A fény és árnyék finom játéka kiemeli gyengéd arckifejezését — a nosztalgia és a nyugalom keverékét —, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön gondolataiban és érzéseiben.

A kifinomult színpaletta, melyet a meleg barna, lágy krémszínek és halvány arany árnyalatok uralnak, időtlen eleganciát kölcsönöz a műnek. A kompozíció szorosan a figurára összpontosít, elszigetelve őt minden zavaró tényezőtől, lehetővé téve, hogy tekintetének érzelmi mélysége uralja a jelenetet. Ez a mű a művész portréfestészeti mesterségét tükrözi a 19. század végéről a 20. század elejére, ötvözve a realizmust az impresszionista lágyággal, amely életet és finom érzelmi rezonanciát kölcsönöz a figurának.