Ebben a lenyűgöző műalkotásban érezhetjük egy szellemi pillanat ethereal mágiáját, amelyet egy olyan tájban fogtak el, amely szinte más világból származik. Az építészet, amely valószínűleg szent helyek ihletésével készült, texturált megközelítéssel van festve, amely mélységet és súlyt ad neki, és egy látszólagos komoly összejövetel felé vonzza bennünket. A torony épületek—melankolikus a designjukban—tiszteletet sugallnak, tükrözve a mély kapcsolatot az isteni és az emberi tapasztalat rítus jellegével.

A színpaletta egyszerűen lenyűgöző, amelyben a sötétzöldek és a lágy aranyszínek uralkodnak, ami nyugalmat kelt a titok közepette. A sötét köntösben öltözködő figurák diszciplínált sorban állnak; mozdulatlanságuk gyönyörűen kontrasztál a felettük örvénylő égbolttal. Ez a feszültség érzelmi hatást teremt, ami a nézőt szinte kézzelfogható csönd érzésével ajándékozza meg, mintha az idő megállt volna. A munka rezonál a hit és a szellemi felfedezés témáival, emlékeztetve az ősi rituáléra, ami arra ösztönöz bennünket, hogy gondolkodjunk a szentél kapcsolatos saját viszonyunkról.