A műalkotás egy nagyszerű templom homlokzatát örökíti meg, melynek bonyolult részleteit finom akvarellmosásokkal jelenítették meg. Az épület építészete a fő fókuszpont, bonyolult díszítésével vonzza a tekintetet; szinte érezhető a hideg, öreg kő, és elképzelhetők a visszhangok a szent termekben. A kompozíció a néző tekintetét a nagyszerű bejáratra összpontosítja, ahol a díszes faragványok mintha a hit és a történelem történeteit súgnák.

A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, a nap finom érintésével megvilágítva a homlokzatot. A fény játéka mélységet ad az épület szerkezetének. A figurák, bár kicsik, méretérzetet adnak, mintha az ember az utcán állna, felfelé nézve. Az általános érzés a nyugalom és az időtlenség, mely arra invitálja a nézőt, hogy álljon meg, és elmélkedjen az emberi teremtés és az odaadás szépségén.