A jelenet egy kézzelfogható feszültséget áraszt, ahogy a nézők egy olyan pillanatra csábulnak, amely úgy tűnik, hogy habozik a rettegés és az isteni hit között. A középpontban egy hatalmas oroszlán áll, aranyos sörénye keretezi egy őrült, tiszteletet és csodálatot követelő kifejezését. Ez a fenséges teremtmény mind a válságos erőszak fenyegetését, mind a rendíthetetlen erő szimbólumát megtestesíti. Az aréna a tömeg suttogásaival zúg; minden egyes figura, aki kétségbeesetten várakozik, a félelem és a nyugalom keverékét tükrözi. A keresztények, egyszerű köntösökben öltözködve, az egyik oldalon gyülekeznek, arcaik minden feszültséget és hitet kifejeznek, míg a nézők érdekes elegye a megvetés és az extázis keveredésének tükröződik a szemeikben.

A kompozíció ügyesen irányítja a néző figyelmét a Kolosszeum földjéről az oroszlán alakjára, a nézők sorai körbefogják az elliptikus struktúrát, amplifíciókkal erősítve a közelgő pusztítás érzését. A színpaletta meleg földszíneket tartalmaz, amelyek kiemelik az aréna porát és a lámát, amely megvilágítja ezt az élet és halál közötti éles kontrasztot. Széles drámai árnyékok terelik körül a jelenetet, míg a szürke felhők a fejek felett emelednek, előidézve egy háttérképet, amely a feszültségtől vibrál, növelve az érzelmi súlyt. Ez a munka nem csupán a mártíromság bemutatása; magában foglalja a hit és üldöztetés közötti tágabb történelmi küzdelmet is, amelyet a történelem során a áldozat témáit tükrözi.