Ez a megrázó jelenet egy drámai tájképen játszódik le, ahol egy hatalmas páncélos katonákból álló tömeg sötét, nyomasztó egységként kígyózik át a tagolt terepen, mintha élő lény lenne. Bal oldalon, egy sziklás peremen megragadott egy szívszorító pillanat — egy mozdulatlan férfi fekszik, teste és a mellette álló alak kontrasztosan kirajzolódik a tompa földszínek között. A távoli horizont alattvöröses felhőkkel festett égbolt borítja a tájat, baljós hangulatot vagy egy erőszakos összecsapás következményeit sugallva.

A mestermű részletgazdagsága lenyűgöző, különösen a katonák páncélja és a természetes táj ábrázolásában. A színpaletta főként mély zöldből és barnából áll, fémes ezüst és halvány vörös árnyalatokkal tarkítva, amelyek a figyelmet a kulcselemekre irányítják anélkül, hogy megtörnénk az összhangot. A kompozíció egyszerre kaotikus és rendezett — a csata zűrzavarát egyensúlyba hozza a természet és az építészet gondos elhelyezése, mely végigvezeti a néző tekintetét a tragikus előtérből a távoli csatatérig. A mű érzelmileg erős — a hősiesség, kétségbeesés és történelmi súly egyvelege, amely a múlt háborúinak kegyetlen valóságát és az emberi áldozatot idézi fel.