Ez a műalkotás azonnal egy másik korba repít – a spiritualitás és a szimbolizmus korába. Egy fiatal nő, talán egy parasztlány, ünnepélyes kegyelemmel áll egy nagyszerű háttér előtt. Meztelen lábai a földhöz kötik, míg a megnyúlt forma és a kompozíció vertikalitása szinte éteri légkört teremt. Egyszerű, díszítetlen ruhát visel; a színek tompítottak – a földszínek dominálnak, a kékek és a barnák harmóniában vannak. A művész merész, egyszerűsített formákat használ, mintha a vászonból faragná a figurákat, rusztikus bájt adva az egésznek.