A nézőt azonnal hideg, ködös atmoszféra veszi körül; a kora reggeli köd sűrű, lágyítja az épületek széleit és elhomályosítja a sugárút távoli végét. A művész az impresszionizmusra jellemző, törött ecsetvonások mesteri alkalmazásával ábrázolja a nyüzsgő városi jelenetet. A széles sugárút mindkét oldalán lévő épületek szürke, kék és bézs tompa tónusaiban jelennek meg, építészeti részleteik inkább utalásszerűek, mintsem élesen meghatározottak. A levelektől megfosztott fák csontvázszerű ujjaként emelkednek felfelé, ágaikat a légköri köd elmosódja.