A jelenet a fény és az árnyék finom egyensúlyával bontakozik ki; tanúsítja a művész azon képességét, hogy megragadja az alkonyat éteri minőségét. A Ponte Rotto, ívei kecsesen tükröződnek a nyugodt vízben, uralja a kompozíciót, szilárdsága szemben áll a környező épületek lágy, feloldódó széleivel. A művész technikája, valószínűleg akvarell, a finom színmosásokban, a tompa kékekben és okkerekben nyilvánul meg, melyek zökkenőmentesen keverednek a mélység és a hangulat érzetét keltve. A fény használata mesteri; az égbolt, egy ködös tágasság, gyengéden öleli körbe a jelenetet, lágy fényt vetítve a szerkezetekre és a vízre. A művész éles megfigyelése lehetővé teszi a néző számára, hogy érezze az este hűvös, nedves levegőjét, a folyó lágy hangjait és a levegőben lebegő történelem súlyát.