A háborús temetőt ábrázoló festmény a csend és ünnepélyesség jelenetét mutatja be. Számtalan kereszt sorakozik rendezetten, mint egy szürke tenger, amely a sötét ég alatt a távolba nyúlik. Minden kereszt egy elveszett életet képvisel, és a néző érezheti a háború brutalitását. Az ecsetkezelés visszafogott és precíz, részletesen leírja a szürke árnyalatok finom változatait az égen és a sírköveken, a szorongatott szomorúság légkörét teremtve. Fényes zászlók és koszorúk díszítik a kereszteket, reményt adva e sivár földnek, és a halottak iránti gyászt fejezik ki. A távoli házak és a ritka alakok a háborún kívüli világra utalnak, egy olyan világra, amelyet a háború örökre megváltoztatott. A képen nehéz csend uralkodik, amelyet csak a fák között zúgó szél hangja tör meg. Az összetett kompozíció a tekintetet a középpontba irányítja, és a sűrű sírkövek a nézőt fulladásérzéssel töltik el, intuitíven mutatva a háború árát.