Az éjszakai fény gyengéd ragyogásában fürdő tájkép megörökíti a csendes tavak méltóságát, melyeket buja zöld dombok vesznek körül, mögöttük pedig egy távoli hegy emelkedik fel lassan a tiszta kék ég alatt. A víz nyugalma finom árnyalatokban jelenik meg, mély kék és zöld színek változatos rétegeiben, amelyen két alakot szállító kis csónak jelenik meg — egy békés pillanat, amely megáll az időben. A kompozíció érzékenyen egyensúlyozza a sűrű, textúrált lombokat, melyek kitöltik a központi részt, az alatta lévő sima vízfelülettel és a felette elnyúló könnyed éggel, békés harmóniát teremtve. A művész fa metszet technikában való jártassága megmutatkozik a természet aprólékosan kidolgozott részleteiben; a színek rétegezése simán olvad össze, mélységet és légkört teremtve. A finoman megjelenített felhők enyhe szellőt sugallnak, amely élénkítést ad a nyugodt tájhoz.

Ez a mű a shin-hanga mozgalom része, amely a hagyományos ukiyo-e fametszetet modern érzékenységgel és nyugati realizmussal élesztette újjá. 1933-ban készült alkotás nosztalgikus csodálatot tükröz Japán természetes szépsége iránt a gyors modernizáció időszakában. Az érzelmi hatás egy békés magány, amely meditációs kapcsolatba hívja a nézőt a természettel. A visszafogott színpaletta — hűvös zöldek és kékségek dominálnak, lágy barna földszínekkel kiegészítve — fokozza ezt a kontemplatív hangulatot. Összességében a mű a japán vidéki táj időtlenségét és a természet valamint az emberi jelenlét finom kölcsönhatását ragadja meg, lágy, mégis precíz művészi kifejezéssel, amely maradandó benyomást kelt.