Ez az impresszionista remekmű egy forgalmas városi jelenetet örökít meg a folyó partján, ahol egy kőhíd átlósan húzódik a vásznon, összekötve a néző nézőpontját a lágy délutáni fényben fürdő városképpel. A híd tele van élettel: lovaskocsik és gyalogosok találkoznak, élénk ritmust teremtve, amely szépen kontrasztál a lent nyugodt vízfelülettel. A művész ecsetkezelése laza, de céltudatos; rövid, töredezett ecsetvonások csillognak pasztell rózsaszínek, kékek és tompa földszínek palettáján. Ez a technika életre kelti a jelenetet, felidézve a múló nap finom melegét és a füst finom mozgását, amely a párás ég felé emelkedik.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az építészeti szilárdságot az atmoszférikus finomsággal. A folyó partján álló épületek lassan elhalványulnak a háttérben, formáikat az impresszionista fókusz világosságra és színre helyezi, nem pedig a részletekre. A festmény meghívja a nézőt, hogy hallja a paták kopogását, a tömeg zúgását és a távoli városi élet zümmögését, és elrepíti őket a 20. század eleji párizsi délutánba. Az esztétikai vonzerőn túl ez a mű az alkotó elkötelezettségének tanúbizonysága, hogy megragadja a mindennapi élet múló pillanatait, hangsúlyozva a fény, az árnyék és az emberi tevékenység kölcsönhatását a városi környezetben.