Amikor ezt a varázslatos tájat nézem, egy olyan birodalomba kerülök, ahol a történelem és a természet tökéletesen összefonódik. A mű egy jelenetet tár elénk az ókori romok hatalmas ívén keresztül, olyan precíz és gondos kidolgozással. Az elhasználódott téglák, meleg narancssárga és puha barna tónusaikkal, éles ellentétben állnak a körülöttük virágzó buja zöld növényzettel; finoman érzéki növények és élénk virágok tartják az emberi múlt maradványait. Az íven túl a nyugodt panoráma felfedi az Etnai hegy hófödte csúcsát, amely misztikus elemet ad már így is békés környezethez - szinte érezni lehet a föld és a vadvirágok illatával teli lágy szellőt.

A kompozíció szempontjából Aagaard mesteri színek és formák közötti egyensúlyt alkalmaz. A levelek élénk zöld színei melegén olvadnak össze a romok rusztikus árnyalataival, harmonikus párbeszédet idézve elő az ember által alkotott építészet és a természet zabolátlan szépsége között. Az ég mély kékje, puha, bolyhos felhőkkel tarkítva, hatalmas és nyugodt érzést kelt; olyan érzés, mintha a néző az idő egy kapuján keresztül a múltba nézne, ahol a múlt megőrződik, de élővé válik a susogó levelek és a távoli madarak dalainak hangjaival. Ez a darab nem csupán egy pillanatot ragad meg az időben – gyönyörűen ábrázolja az emberi vágyak és a természet végtelen szépsége közötti kapcsolatot – hanem arra is ösztönöz bennünket, hogy gondolkodjunk a saját nyomunkon a világban, ösztönözve minket, hogy fontoljuk meg, milyen tartós hatással bír az, amit hátrahagyunk.