Ebben a lenyűgöző jelenetben a nézőt meghívják, hogy tanúja legyen Étretat élénk tengerparti életének, amely Monet egyik népszerű témája. Az előtérben rusztikus halászkunyhók dominálnak, amelyek ferde teteje mély kék és szürke árnyalatban van festve, ami a tengerparti struktúrák időjárás által viselt textúrájára utal. Jobbra egy kőépület némi építészeti állandóságot ad a változó tengeri tevékenységek közepette, impresszionista érintéssel, amely a lényeget fogja meg, nem pedig a részleteket.

A háttér nyugodt, de élettel teli tengert mutat, egy tágas türkizkék fényű vízfelszínt, amely a diffúz fény alatt csillog—talán a nap áttör a felhőkön. Kicsi hajók finoman hintáznak a hullámok ritmusával, míg a háromszögű vitorlák színes zászlókként tarkítják a vizet, játékos dinamizmust adva a jelenetnek. A parton álló alakok, akinek formái csak javasoltak és nem teljesen meghatározottak, hozzájárulnak a közösség és a mindennapi élet érzéséhez, amely ebben a festői kikötőben zajlik. A színpaletta lágy kékek, zöldek és földszínek harmonikus elegyét biztosítja, amely egyszerre evokálja a nyugalmat és az életerőt. Ez a festmény nemcsak Monet ecsetkezelési ügyességét és a fény használatának mesteri módját példázza, hanem megragadja a normandiai helyi halászélet korábbi szellemét is.