Ez az intim olajportré egy fiatal nőt ábrázol, akinek feltűnő vörös haja van, tekintete lágyan eltávolodik a nézőtől, csendes elmélkedést sugallva. A művész finom ecsetvonásai gyengéd realizmust kölcsönöznek halvány arcszínének, amely finoman megvilágított, sötét, tompított háttér előtt áll, kiemelve a figura lágy jelenlétét. Világos, bonyolult mintájú ruhát visel, és rétegzett gyöngysorok díszítik, amelyek eleganciát és kifinomultságot kölcsönöznek; a gyöngyök fényes textúrája gyönyörű kontrasztot alkot ruházatának puhaságával.

A kompozíció szorosan a modell arcára és felső törzsére összpontosít, érzelmi mélységet hangsúlyozva a pompa helyett. A lágy rózsaszínek, krémek és földszínek árnyalatai harmonizálnak vöröses hajszínével, meleg, melankolikus hangulatot teremtve. Ez a mű a 19. század végi portréművészet kifinomult esztétikai érzékét idézi, a realizmust finom romantikával ötvözve, és arra hívja a nézőt, hogy képzelje el a megfestett operaénekesnő belső világát – egy önreflektív pillanatot, amely időben megfagyott.