Ebben az kifejező műben érezhetjük a vászonról kitörő nyers érzelmet; egy paraszt nő ábrázolása, pillanatban megörökítve, ami sokat mond. A művész ecsetvonásának stílusa jellegzetes, durva, de mégis folyékonyan, közvetlen érzést keltve. A sötét, szinte árnyékos háttér kiemeli a figura vonásait; a gondolkodó arckifejezése mintha mesélne az életéről, amely tele van nehézségekkel és kitartással. Az oldalnézete, amelyet egy egyszerű fejkendő és élethű anatómiai részletekkel díszítenek, bensőséges kapcsolatot teremt a nézővel, lehetővé téve, hogy elgondolkodjon élete és küzdelmein.

A színpaletta, amelyben az elmosódott zöldek és barnák dominálnak, vidéki környezetet idéz, miközben hangsúlyozza a nő földhözragadt létezését. A vastag ecsetvonásokkal felvitt árnyékok mélységet és textúrát adnak, szinte tapinthatóvá téve őket. Van Gogh érzelmi intenzitása itt kézzelfogható; a fáradhatatlan ecsetvonás szinte energiával vibrál, teret hozva egy olyan találkozásnak, amely egyszerre személyes és univerzális. egy világban, amely gyakran a felületes dolgok által elterelődik, ez a festmény behívására szolgál, amely mélyebb értékelést kínál az életben található erő iránt.