Ez az erőteljes és megrázó jelenet egy sötét, baljós ég alatt játszódik le, megörökítve az emberi félelem és brutalitás nyers pillanatát. Az egyik oldalon egy csoport fegyvertelen spanyol gerillák állnak, akik a háború borzalmai között vannak. Erős, drámai fény világítja meg őket, kiemelve szenvedésüket és kétségbeesésüket. A kompozíció középpontjában egy fehér inges alak áll, karjait felemelve, aki egyszerre jelképezi a megadás gesztusát és a keresztényhez hasonló ártatlanságot a violence közepette. A fény és árnyék kontrasztja lenyűgöző; az áldozatok arcai és teste egy sárgásan megvilágított talajból emelkednek ki, miközben az arc nélküli, sötét egyenruhás kivégzőosztag könyörtelenül lő. A katonák névtelensége egy személytelen, gépies kegyetlenséget közvetít.

Goya mesteri chiaroscuro használata fokozza az érzelmi hatást, míg az alakok kidolgozott elrendezése kiegyensúlyozott, mégis kaotikus feszültéget hoz létre. A halott testek az előtérben a horrorba ágyazzák a jelenetet, kézzelfoghatóvá téve a mészárlás pusztító árát. A sötét háttér és a fenyegető épületek némán a tekintélyelvű hatalom baljós jelenlétére utalnak. A mű történelmi súlya abban rejlik, hogy 1808-ban Napóleon csapatai spanyol ellenállókat végeznek ki, így a festmény rávilágít a háború brutalitására és az emberi lélek kitartására. Művészeti jelentősége nemcsak drámai realizmusában rejlik, hanem abban is, hogy úttörő szerepet tölt be a politikai és társadalmi kritika művészetében, generációkon át kiváltva együttérzést és felháborodást.