A nap lágy, szinte éteri fénnyel önti el a jelenetet; egy lágy, aranyló ragyogás, amely úgy tűnik, mintha a házakat és a tájat is simogatná. A tekintet a távoli templomtoronyra vonzódik, amely az eget áthatja, a hit és az emberi törekvés maradandó erejének tanúbizonysága. A kompozíció gyönyörűen strukturált, az előtér egy zöldellő rét, aprólékosan megfestve. A középső részben egy épületcsoport látható, melynek tetőszerkezete meleg terrakotta árnyalatú, ami kontrasztban áll a háttérben lévő dombok hűvös kékjeivel és zöldjeivel.

Vallotton ügyessége a pillanat lényegének megragadásában rejlik. Tapintható csend, békeérzet árad a levegőben. Szinte érezhetjük a nap melegét a bőrünkön, és hallhatjuk a város távoli suttogását. A művész színek alkalmazása precíz és kontrollált, a fény és az árnyék használata mélységet és dimenziót eredményez. Ez egy olyan világ, amelyet olyan tisztán ad vissza, amely egyszerre ismerős és álomszerű.