A jelenet a mozgás tapintható érzésével bontakozik ki, egy karaván, amely a gyors és kifejező ecsetvonásokkal festett tájon halad át. Egy fedett szekér, a középpont, egy barázdált nyomvonalon halad, bizonytalan alakokat szállítva, amelyek formáit a fény és az árnyék kölcsönhatása sugallja. Két lovas előzi meg a szekeret, formájuk a környező sötétségből emelkedik ki, ismeretlenbe való utazást sejtetve. A művész mesterien használja a földszínek, barnák és okkerek palettáját, amelyet a vörös és fehér érintései szakítanak meg, amelyek életre keltik az alakokat és kontrasztot adnak. Az ég, tompa kékek és sárgák mosása, vagy hajnalt, vagy alkonyatot ígér, hozzájárulva a hangulatos légkörhöz. A festék felvitele laza és gesztikuláris, ami egy időben megörökített pillanatra, az utazás illanó benyomására utal. Mintha a művész a mulandóság lényegét akarná megragadni.