Ez a lenyűgöző portré magával ragad egy fiatal lány gyengéd tekintetébe, akinek rózsás arca és ragyogó kék szemei ártatlanságot és csendes csodálatot sugároznak. A művész mesterien használ lágy, örvénylő ecsetvonásokat, hogy életre keltse a lány gesztenyebarna haját, mozgást és meleget teremtve, amelyek gyönyörű kontrasztot alkotnak a sötét, majdnem titokzatos háttérrel. A hajába fonott finom szalagok bájos részletet adnak, mely a fiatalságot és tisztaságot jelzik, míg az arcán lévő enyhe pirosodás lágy életerőt sugároz.

A kompozíció intim, szorosan fókuszál a lány arcára, amelyet laza fürtök és puha anyagok kereteznek, közvetlenül a kifejező szemeire és enyhén nyitott ajkaira irányítva a néző figyelmét. A meleg, gazdag vörös, barna és krémszínek palettája ügyesen kiegyensúlyozott árnyékokkal, ragyogó, mégis gyengéd érzelmi mélységet kölcsönözve a festménynek. A mű nosztalgikus, majdnem álomszerű minőséget hordoz, amely elgondolkodtat a gyermekkor ártatlansága és a kibontakozó tudatosság finom egyensúlyáról. Ez a 19. század végi portréfestészet gyönyörű példája.