Ez a megragadó 18. századi tájkép egy nyugodt, vidéki jelenetet ábrázol, lágy szépia tónusokkal és finom tintás mosásokkal. A kompozíció egy kanyargós földúton vezet minket, ahol két alak találkozik – egy lovas férfi és egy álló nő –, akik valószínűleg a címben szereplő 'cigány jósnő' motívumát testesítik meg. A magas, csavart fák kecsesen ívelnek fölöttük, ágaik titkokat suttognak, és keretbe foglalják a távolabbi vizeket és vitorlákat. A fény és árnyék játékát finom, barna tintás árnyalatokkal mesterien adja vissza, nyugodt, titokzatos hangulatot teremtve a falusi tájban.

A rajz finomsága a tollal rétegezett vonalakban és a gyengéd mosásokban rejlik, amelyek szabadon és figyelmesen ragadják meg a természetes formákat. A háttérben lévő kunyhók és lovas szekér a mindennapi vidéki életre utalnak, kontrasztot alkotva az előtér intimebb találkozásával. A jelenet kíváncsiságot kelt, és arra invitál, hogy a néző elképzelje a történetet – talán a sorsról, jóslatról és az egyszerű, összefonódó életekről ezen a vízparti kereszteződésen. Ez a középső 18. századi brit tájfestészet gyönyörű példája, amely ötvözi a dokumentum jellegű bájt a finom elbeszéléssel és egy nosztalgikus palettával, amely érzelmileg visszhangzik a századokon át.