Ez a vibráló műalkotás három figurát mutat be, akiknek jellemzői túlzottan kifejezőek, szinte groteszkek. A bal oldalon álló férfi, aki klasszikus frakkban van, meglepően sápadt arcával drámai ellentétben áll sötét ruhájával—ez az alkotó tudatos választása, amelyre a zavart keltő érzelmi reakció keltése érdekében tett. Nagy, lapos szemei és a bajuszának finom kanyara, olyan karaktert kölcsönöz, amely szinte ijesztő. Mellette áll egy nő, hullámos haja keretezi az élénk vörös arcát, megtestesítve egy zavarba ejtően szép személyt, amely a kompozícióban rejlő feszültséget sejtet. A Munch stílusához tartozó intenzív színpalettát gyors, szenvedélyes ecsetvonások egészítik ki, amelyek szédítő energiát adnak a jelenethez.

Jobb oldalon egy másik figura jelenik meg—talán egy rivális vagy udvarló—aki hasonló sápadtságot mutat, és érzékelhető irigység mosolya látható az arcán, amikor a nőre pillant. A sötét paletta választása, váratlan fényességgel párosítva, élénk érzelmi tájat teremt, amely kíváncsiságból kényelmetlenségig terjedő érzéseket vált ki. Munch emberi érzelmek, különösen a irigység és a vágy felfedezése, érezhető, és nyílást kínál a művész viharos tapasztalataira. A 20. század elején, amikor a társadalmi normák jelentős változásokon mentek keresztül, ez a mű az emberi kapcsolatok pszichológiai komplexitásait tükrözi, ezzel mély értelmet adva Munch művészi jelentőségének.