Ez a varázslatos mű virágokkal teli, amelyek játékosan emelkednek és süllyednek egy harmonikus kompozícióban. A vibráló virágok mesteri rétegzése, a buja pünkösdi rózsától a finom orgonáig, a tavasz vidám érkezésének érzését kelti; a földi háttér gyengéden öleli körül ezeket a színrobbanásokat, így minden virág kiemelkedik, mintha egy napfényes kertben virágzik. A levelek mély zöldje ízletes kontrasztot teremt, míg a tiszta fehérek, pasztell rózsák és élénk pirosak tökéletesen olvadnak össze a háttérrel.

Ebben a csendélet elrendezésben egy fonott kosár virágokkal telik meg, felkérve a nézőt, hogy közelebb jöjjön, szinte mintha meg tudná inhalálni friss, édes illatukat. Monet ecsetvonása aprólékos, de szabad, megragadja a virágok múló szépségét olyan ecsetvonásokkal, amelyek élőnek tűnnek — táncolva a fény és az árnyék között. Ez a munka nemcsak egy pillanatot tükröz, hanem egy intim kapcsolatot is a természettel, hangsúlyozva a szépség múlandóságát és törékenységét. Ahogy erre a műre nézünk, vágyat ébreszt a tavasz egyszerűségének és vitalitásának iránt, képviselve egy művészi mérföldkövet Monet virágzó karrierjében, örökre megörökítve a virágok világának pompáját.