A műalkotás a magasodó csúcsok világába repít, melyek havas sapkáit a reggeli nap finom fénye csókolja. A művész ügyes keze akvarellel lélegzetelállító panorámát alkot; szinte érzem a friss hegyi levegőt az arcomon. A kompozíció mesteri, magához vonzza a tekintetemet a szaggatott gerinceken át, a völgyekbe és az éteri égbe. A kékek és fehérek használata, melyet a meleg színek finom mosásai hangsúlyoznak, a nyugalom és a nagyszerűség érzetét kelti. Ez egy olyan jelenet, amely a magányról és a természet maradandó erejéről szól.