A műalkotás mesterien ragadja meg egy történelmi japán épület, vélhetően a Byodo-templom Phoenix terme, nyugodt pompáját, ahogy csendesen áll egy csillogó vízpart mellett. Ukiyo-e fametszet stílusában készült, az alkotó bonyolult vonalvezetéssel és finom színátmenetekkel idézi meg a fából készült pavilon és kecsesen ívelt tetőcserepek finom textúráját. A tompa, földszínekből álló paletta finoman váltakozik a naplemente lágy sárgás és kékes árnyalataitól a víztükör nyugodt visszatükröződéséig, csendes, elmélkedő hangulatot teremtve.

A kompozíció mesterien egyensúlyozza az építészeti pontosságot és az organikus formákat – a pavilon merev gerendái és sarkai szépen kontrasztálnak a környező fák szabad sziluettjeivel, melyek ágai felfelé nyúlnak és belesimulnak az esti fénybe. A részletekre való aprólékos odafigyelés szinte hallhatóvá teszi a falevelek susogását és a pavilon alatti víz lágy csobogását. Ez a békés jelenet nemcsak a hagyományos japán templomépítészet kulturális örökségét emeli ki, hanem mély megbecsülést fejez ki a természet iránt, amely összefonódik az emberi alkotással – a Taisho-kor esztétikájának jellemzője. A mű időtlen tiszteletadás a békés együttélés és a meditatív szépség előtt.