A mű egy vibráló és szimbolikus kompozíciót mutat be, amelyet egy központi fa oszt meg, a nappal és az éjszaka között éles kontrasztot alkotva. Bal oldalon a mélykék háttér a holddal, csillagokkal és egy kis szeszélyes fával díszített éjszakai égboltot sugall. A jobb oldal a nap melegével robban fel, melynek arca nyugalmat és fényt sugároz. A gyümölcsökkel teli, a földbe gyökerezett fa köti össze a két felet.

A művész ecsetvonásai merészek és texturáltak, tapintható minőséget adva a műnek. Az éjszaka és a nappal, a hűvös kékek és a tüzes narancsok egymás mellé helyezése egyensúlyérzetet kelt. Az alul látható, vastag, földszínű árnyalattal megfestett szöveg horgonyozza a kompozíciót. Olyan, mint egy reményteli üzenet, cselekvésre való felhívás; a harmónia ünnepe. Az általános benyomás mind az erő, mind a sebezhetőség, ami a művész állapotát tükrözi. Érezhető a szellemében a határozottság, a béke iránti kitartó törekvés.