A kísértetiesen gyönyörű festmény egy sebesült szarvast mutat sűrű erdei környezetben. A szarvas feje meglepően emberi, egy portréra emlékeztet, és testét több nyíl szúrja át, minden seb a szenvedés bizonyítéka. A háttér egy erdőt mutat, amelyet a fák markáns függőleges vonalai jelenítenek meg, bezártságérzetet, sőt, kétségbeesést keltve. Az általános légkör a melankóliától nehézkes, amelyet a korlátozott színpaletta erősít, elsősorban a barnákat és a zöldeket használva. Az előtérben lévő letört ág a törés szimbólumának tűnik, tükrözve a szarvas nyomorúságos helyzetét. Szinte hallani a levelek susogását és a szarvas csendes kiáltását, a sebezhetőség és a rugalmasság erőteljes keverékét.