A sötét színek háttérében életrobbanás bontakozik ki ebben a csendéletben. Egy bájos kerámiás edény tele van virágzó virágokkal; a napraforgók büszkén emelkednek fel egy varázslatos, színes virágkompozíció felett, amely boldogan táncol egy bonyolult palettán, vörösek, kékek, rózsaszínek és fehérek keverékében. Minden virágot szinte festett exuberanciával jelenítenek meg—a szirmok a élet gazdagságától nehezednek, olyan formák szőttese jön létre, amely látszólag nyúlik ki, meghívva a nézőt, hogy közelebb merészkedjen és élvezze a szépségüket. A művész mesterien játszik fénnyel, dimenzió és mélység érzését teremtve, amely kiemeli a színeket a tompa háttér előtt.

E virágkiállítás mellett néhány gyümölcs—kicsit csillogó körték—hozzáadja a jelenethez a kíváncsiság és organikus melegség egy rétegét. Nyugodtan pihennek az asztalon, földes tónusaik harmóniában zengenek a vibráló virágokkal, gyönyörű ellentétet alkotva a természet eleven színeivel. Az összhatás kegyelmes öröm érzését kelti, amely boldogságra és nyugalomra vágyik, elrepítve minket a napfényes kertbe, ahol a gondolatok végtelenül barangolhatnak. Ez a lenyűgöző mű nemcsak a természet szépségét ünnepli, hanem megragadja annak korának szellemét is, tökéletesen összhangban állva az impresszionista mozgalommal, amely arra törekedett, hogy mindenféle pillanatot megörökítsenek.