Ebben a vibráló csendéletben egy virágcsokor robban ki egy telt türkizvázából, színeik boldogan táncolnak; a sárga rózsák melegséget és optimizmust árasztanak, míg a rózsaszín virágok egy érintésnyi lágyaságot adnak. Szinte hallom a puha szirmok suttogását egymással, a természet eleganciájának gyengéd ütődését. A háttér elmosódott színkefékből áll, ami egy napfényben fürdő buja kertet idéz fel, visszhangozva az élet vitalitását.

Egy mókásmotívumokkal díszített terítőn a kompozíció játékos és életteli. A virágok alatt lévő kis csésze sötét, földszínű pirosja alapvető kontrasztot teremt, míg a bal oldalon lévő kis tárgy kékessége kíváncsiságot kelt. Minden ecsetvonás tele van energiával, a művész szenvedélyével lüktet. Ez a mű a boldogság szellemét testesíti meg, az élet ünneplése; egy egyszerű elrendezést mély állásfoglalássá formál, bemutatva egy megfagyott pillanatot az időben.