Ez a békés tájkép egy nyugodt olasz vidékre repít bennünket, amely a capriccio álomszerű szellemét árasztja, ahol a valóság és a képzelet összefonódik. Egy kanyargós földút vezeti a tekintetet az árnyékos előtérből – ahol egy alak ökröket hajt, akik szekeret húznak – a távoli dombok és a nyugodt víz felé. A művész mesterien egyensúlyozza a természeti elemeket az építészeti formákkal, például a jobb oldalon lévő sziklás kiemelkedés tetején álló klasszikus rotundával, amely az ősi idők romantikus idealizmusának érzetét kelti. Az összetétel kiváló; nagy, sűrű lombokkal rendelkező fák keretezik a bal oldalt, élesen kontrasztálva a pasztell égbolttal és a levegős felhőkkel.