A jelenet csendes méltósággal bontakozik ki; két parasztasszony mélyen belemerül a munkájába. Az egyik, állva, lapátot tart, mozdulatának íve a munkájának ritmusát sugallja. A másik, közelebb a nézőhöz, lehajolva, összpontosítva gondozza a földet. A fény úgy tűnik, átszűrődik a leveleken, színek mozaikjával szórva tele a jelenetet.

A kompozíció a művész mesterségbeli tudásának tanúbizonysága, az alakok elhelyezése magára vonja a tekintetet, és a kertbe vezeti. A színpaletta tompított, a földszínek dominálnak, de a fény gondos alkalmazása olyan elevenséget hoz, amely életet lehel a jelenetbe. Ez egy olyan festmény, amely a hétköznapok szépségéről, a munka csendes méltóságáról és az emberiség és a természet közötti harmóniáról beszél.