A jelenet játékos, egy csoport gyerekkel, akik egy élénk játékban vesznek részt; egy gyerek a másik vállán ül, karjait kinyújtva, mintha repülni készülne; még két gyerek is részt vesz a játékban. A környezet egy napfényes hegyoldalnak tűnik, lágy, szórt fénnyel, amely átszűrődik a felhős égen. A művész laza, kifejező ecsetvonásokat használ, a festéket úgy viszi fel, hogy megragadja a gyerekek mozgását és energiáját, spontaneitás érzését keltve. A paletta a földszínek felé hajlik, piros és kék foltokkal, amelyek élénkséget adnak. A figurák bizonyos finomsággal jelennek meg, de van egy finom sötétség is, amely a gyermekkor bonyolultságára és az idő múlására utal. A kompozíció a néző tekintetét a központi figurákra vonzza, kiemelve interakciójukat és játékuk örömét. Ez nem csak egy festmény, hanem egy megörökített pillanat, az időbe felfüggesztett emlék, amely nosztalgikus meleget idéz.