Egy vibráló jelenet bontakozik ki, tele a késő nyári aratás meleg árnyalataival. Az arany szénaboglyák dominálnak, textúrájuk a nap könyörtelen érintésére utal; szinte érzem a széna érdesességét a bőrömön. A rusztikus egyszerűséggel megrajzolt alakok szorgalmasan dolgoznak: a fehér sapkás, sötét szoknyás nők, tartásuk a közös munka érzését közvetíti. Egy férfi, akinek a kalapja árnyékot vet az arcára, vezeti a türelmes állatokat, jelenlétük megalapozza a kompozíciót; sötét alakjuk kontrasztban áll az arany tájjal. A festmény a színek és a fény szimfóniája, a vidéki élet ritmusainak tapintható érzésével átitatott jelenet.