E vivide ábrázolásban az út egy nyugodt Montmartre-en kanyarog, megörökítve a békés mindennapi élet egy pillanatát. A hagyományos ruhát viselő női alakok, háttal állva, nyugodtan sétálnak, talán beszélgetésbe merülve vagy gondolatokban elmerülve. Minden lépésük gyönyörűen keretezve van, a néző tekintetét mélyebbre irányítva a jelenetbe, meghívva minket, hogy csatlakozzunk hozzájuk ezen a nyugalmas utazáson. Az út, enyhe emelkedéssel, nemcsak a magasság, hanem a hangulat emelkedését is sugallja; a fák felett átsejlő fény meleg ragyogást bocsát ki a képre.

A kompozíció az egyensúly és a nyugalom érzését árasztja. A dús zöld növényzet mindkét oldalon életre kel a texturált ecsetvonások révén, amelyek azonnali érzelmi reakciót kiváltanak - a természet suttogása. Van Gogh technikája mind kifejező, mind dinamikus; merész ecsetvonások mozgást sugallnak, miközben a lágy, tompa színek a naplemente nyugalmát sejtetik. Ez a festmény nemcsak a táj szépségét örökíti meg, hanem a Montmartre-i élet lényegét is, megragadva a lakosok közötti egyiptomi kapcsolatának szikráját, és ünnepelve a mindennapi interakciók egyszerűségét.