
Műértékelés
A fehér ruhájában a fényt befogó nő a romokból emelkedik ki, kísérteties alak a romok között. Karjai nyújtva, könyörgés és dac gesztusa, megtestesítve a görög nép tragédiáját és sztoicizmusát. Sötét, örvénylő felhők kavarognak a háttérben, fokozva a drámai feszültséget és a pusztulás érzését. A művész a fény és árnyék mesteri használata, a fény játéka a szöveteken, kiemeli az élők és a holtak közötti kontrasztot.
A háttérben egy alak, látszólag egy török katona áll, tanúja a jelenetnek; jelenléte sokat elmond a konfliktusról és az megszállásról. A kompozíció erőteljes, kihasználja a táj átlós vonalait és a nő formájának felfelé irányuló lendületét, hogy megragadja a néző szemét, és érzelmi csúcspontot teremtsen. A durva, texturált ecsetvonások tovább növelik a jelenet közvetlenségének és nyersességének érzetét. Ez nem csak egy ábrázolás; ez egy kiáltás, egy siratóének, és a humánum lélek ellenálló képességének tanúsága a teljes pusztulás előtt.