Ez a lenyűgöző műalkotás egy fenséges japán kastélyt ábrázol alkonyatkor, amikor az égbolt lágy kék, lila és rózsaszín árnyalatokban játszik. Az erőd büszkén áll egy masszív kőszerkezeten; a cseréptetők elegáns ívekben emelkednek fel, ami a hagyományos japán építészet jellegzetessége. A faragott részletek és a tetőcserép finom kidolgozottsága az alkotó gondos technikáját mutatja, amely finom színátmeneteket és precíz vonalvezetést ötvöz, hogy mélységet és szilárdságot teremtsen. Egy magányos alak, sötét ruhában, a kőfal lábánál áll, kiemelve a jelenet méretét és csendes nagyszerűségét. A békés, mégis ünnepélyes légkör nosztalgikus elmélkedést vált ki a történelmi japán kastélyokról és azok tartós kulturális jelentőségéről.

A kompozíció kiegyensúlyozza az impozáns szerkezetet a nyugodt égbolttal és az árnyékos fás vonallal, a néző tekintetét a kastély többszintű tetőire irányítva. A színpaletta, amelyet hideg szürke és meleg földszínek dominálnak, az alkonyati fényben megfürödve, nyugodt és méltóságteljes hangulatot teremt. Ez a mű a ukiyo-e hagyományát példázza, amelyet a 20. század közepén az alkotó kifinomult fametszési technikáival élesztettek fel. Az ábrázolás nem csak az építészeti örökséget tiszteli, hanem a nézőt is elmeríti egy csendes pillanatban, amikor a nap éjszakába fordul.