Ez a finom akvarell egy nyugodt folyóparti tájat ábrázol a Temze túloldaláról, távolban egy régi kollégium történelmi tornyaival és gótikus építészetével. A lágy pasztell kék és földes barna árnyalatok nyugodt, elmélkedő fényt hoznak a képbe, meghívva a nézőt ebbe a békés pillanatba. A víz felszíne tükrözi az eget, miközben a csendesen sikló csónakok mozgást adnak az élettelen tájnak. A parton álló magányos alak fokozza a magány és elmélkedés érzését, míg a bal oldali magas fa stabilizálja a kompozíciót, levelei suttognak a szélben.