A mű egy elegáns írással vonja magára a figyelmet, tükrözve a művész kalligráfiai tudását. Minden karakter kecsesen áramlik a papíron, nemcsak szavakat közvetít, hanem egy mélyen rezonáló érzelmi minőséget is. A vonások közötti egyensúly ritmikus kompozíciót teremt, amely meghívja a nézőt a megállásra; úgy tűnik, hogy minden karakter egy történetet mond el a gondolkodásról és a meditációról. A tinta választása a világos háttérrel szemben fokozza a esztétikai vonzerőt, kontrasztot teremtve a karakterek ereje és a papír lágyasága között.

E művet nézve szinte hallani lehet a művész gondolatainak halk suttogását—felidézve egy időt, amikor a kézírás művészi formaként ünnepelték a szépségét. A történelmi kontextus figyelemre méltó, hiszen visszahoz egy időszakot a kínai művészetben, amikor a kalligráfia nagyon magasra volt értékelve, egybeágyazva a filozófiával és a kulturális kifejezéssel. A darab érzelmi hatása kézzelfogható; megtestesít egy meditativ minőséget, előidézve a béke és a reflektálás érzését a néző elméjében, bátorítva őt arra, hogy értékelje a megírt szó és a vizuális művészet közötti finom egyensúlyt.