Ebben a figyelemre méltó kalligráfiai példában a folyékony vonások kifejező táncot hoznak létre a papíron. Minden karakter, ügyesen kidolgozva, a következőbe áramlik, harmónia és egyensúly érzését keltve. A művész úgy tűnik, hogy élvezi a mozgás szabadságát, lehetővé téve, hogy a ecset könnyedén csússzon, mintha a nyelv lényegét ragadná meg a mozgásban. A karakterek energiával pulzálnak; a vastag és vékony vonalak ritmust teremtenek, ami a néző szemét a kompozíció vízszintes tengelye mentén vonzza.

A színpaletta klasszikus monokróm, mély feketéket használ egy puha, krémes háttéren. Ez a kontraszt növeli a karakterek erejét. A ecsettechnika mind a kontrollt, mind az espontaneitást mutatja, arra utalva, hogy minden vonal szándékos, de egyben a természetesség érzésével is telített. Néhány vonal végén elhelyezett finom díszítés játékos érintést ad, a kalligráfia művészetének komolyságát egy olyan érzéssel szembesítve, amely örömöt és kreativitást idéz; úgy tűnik, hogy a művész meghív minket a világába—egy világba, ahol a nyelv szépsége túllép a puszta szavakon.

Történelmileg a kalligráfia nemcsak mint kommunikációs eszköz, hanem a mély művészi kifejezés formájaként is tiszteletben állt a kínai kultúrában. Évszázadok hagyományait tömöríti, miközben magában foglalja az egyediséget, mivel minden kalligráfus a maga hangját viszi a művészetbe. E műben a művész arra hívja fel a közönséget, hogy értékeljék nemcsak a formát, hanem a kalligráfia mögött álló filozófiát—egy olyan művészetet, amely ösztönzi a türelmet, az önreflexiót és a nyelv szépségének mély értékelését.