Ez a tájfestmény megragadja átható minőségével, ahol az apró ecsetvonások egy nyugodt, ködös égboltba oldódó hegyekkel teli látképet alkotnak. A tinta és a finom színezések használata egy nyugodt légkört hoz létre, amely arra hívja a nézőket, hogy elmerüljenek a hullámzó dombok és a ritka fűtartalmú területek kiterjedésében. A háttérben ülő hínár sirályok gyönyörűen fürdenek a lágy, világos kék és zöld árnyalatokban, miközben a napfény szelíd aranybarnái elegánsan szővik a pasztell palettát. A hínár érintése, illetve a kis retournálás nyugalma határozza meg a vásznat, és felfedezi előrehaladó titkait. Az aprólékosan elhelyezett kövek egy újabb modoros érzetet adnak a képhez. A törékeny, de mesteri színpaletta érzelmi hatása mélyen beszívódik a nézőkbe, ahogy egy gyönyörű őszi szellő zúgása mesél a múlt gyümölcséről. Az elgondolkodtató festmény nemcsak a hagyományos keleti tájfestészet jártasságát hangsúlyozza, hanem felébreszti azt a kontemplatív csendéletet, ami regényében felbukkan. Az emberekben lévő titkok segíthetnek a gyönyörű gyümölcsökre hinni, echói mélységében és azok ábrázolásán.