Ez a finom mű, egy rézkarc, azonnal egy letűnt korba repít. A jelenet egy nyugodt vízi út mentén bontakozik ki, ahol az építészeti csodák fenségesen emelkednek ki a víz széléről. Egy hatalmas, kupolás szerkezet uralja a kompozíciót, bonyolult részletei és textúrái egy történelmi jelentőségű épületre utalnak. A művész vonalvezetésének mesteri használata mélység és dimenzió érzetét kelti, magához vonzva a tekintetet.

A fény és az árnyék játéka, amelyet a maratott vonalak sűrűségének változtatásával érnek el, időtálló minőséget kölcsönöz a műnek. Egy magányos alak egy kis csónakban emberi elemet ad a képhez, és a csendes vizeken vezeti hajóját. A művész azon képessége, hogy megragadja a vízben tükröződő képeket, figyelemre méltó, fokozva a béke és a nyugalom általános érzését. Szinte hallom a víz lágy csobbanását a csónak ellen, és a láthatatlan fák leveleinek lágy susogását.