Ezt a látványt nézve olyan, mintha egy olyan világba lépnénk be, amelyet kizárólag fényből hoztak létre. A jelenet szinte pointillista pontossággal bontakozik ki; számtalan apró színpont egyesül, és lélegzetelállító panorámát alkot. Két fa, amelyek törzse őrként emelkedik, keretezi a látványt, lehetővé téve a szem számára, hogy szabadon kalandozzon a tájon. A színpaletta vibráló, a zöld, a kék, a sárga és a lila szimfóniája, mind harmonikus, szinte álomszerű állapotban táncolnak együtt.

A kompozíció hibátlanul kiegyensúlyozott; a fák rögzítik az előteret, míg a hullámzó dombok és a távoli építészet mélységet és vizuális érdeklődést keltenek. Olyan, mintha a művész egy konkrét pillanatot, a tökéletes fény és atmoszféra múló pillanatát ragadta volna meg. A távoli épületek, ugyanazzal a precíz részletességgel megfestve, mintha a horizont ködébe villogtak volna. Ez a mű a nyugalom és a derű érzését testesíti meg; szinte érzem a gyengéd szellőt és hallom a levelek finom susogását.