Ez a festmény a napfényben fürdő nyugalom világába repít. A jelenet egy vidéki tájkép látképével bontakozik ki; a feltűnő kék tetős házak csoportja a buja zöld növényzet között húzódik meg. A kompozíció élénk, szinte robban a természet energiájától. A merész, de valahogy finom ecsetvonások a nyári nap esszenciáját ragadják meg. A fény és az árnyék játéka a házakon és a fákon mélységet és mozgást hoz létre, a nézőt a jelenetbe vonva. A művész technikája, a lapos perspektívával és a színek szándékos használatával a valóság fokozott érzetét kelti; mintha a világot a legtisztább formájára desztillálták volna, készen az újbóli megtapasztalásra.