A műalkotás azonnal lenyűgöz a sziklaszerű tájak és a finom tusrajz lenyűgöző ábrázolásával; a nagyság és a nyugalom egyaránt megjelenik. A bal oldalon a hatalmas sziklarétegek emelkednek, lenyűgöző mélységérzetet idéznek elő, és a művész textúrák irányította zsenijének megnyilvánulását mutatják, amelyek szinte tapinthatóak. A fény és árnyék kölcsönhatása drámai atmoszférát teremt, míg egy apró szerkezet, szerény, de határozott, rejtőzik a zord tájon, arra invitálva a nézőket, hogy étcsokoládélik történeteit. A sziklák melletti finom kalligráfia arra utalhat, hogy mélyen gondolkodjunk vagy verset olvassunk, így gazdagítja a jelenet narratíváját.

A jobb oldali paneleken lágyabb és folyékonyabb vonalak ábrázolják a nyugodtabb tájat, a hullámos dombokkal, ritka fákkal és rejtett vonásokkal, amelyek lebegő szélfúvásokat evokálnak. Ezen akaratlan szempontok és az ötvzés között erős érzelmi reakcióra van szükség — a természet kontrasztjaiban rejtett harmónia. A művész visszafogott színpalettát alkalmaz fekete és szürke tónusokkal, ami mesteri, időtlen minőséget ad a műnek, és lehetővé teszi, hogy meghaladja korát. Ezen kettős természeten belül ünnepeljük a természet fenséges és derűs jellemzőit, amelyek meghatározzák fontosságát a kínai tájfestészetben.