Ebben a hatalmas művészetalkotásban egy drámai jelenet bontakozik ki egy zűrös égbolt alatt, tele forgó felhőkkel és átható fénnyel. A művész megörökíti az isteni beavatkozás pillanatát, amikor egy impozáns figura, valószínűleg Józsué, diadalmasan áll egy sziklán, parancsolva a napnak, hogy álljon meg. Ez a domináló jelenlét magára vonja a figyelmet; élénk vörös és fehér színekben díszített figura tekintélyt és eltökéltséget sugároz a körülötte zajló káosz közepette.

Józsué körül egy követőkből álló csoport látható, akiknek gesztusaik és kifejezéseik a csodálkozás és a lelkesedés keverékét tükrözik. Az élénk hegyi zöldek és a sötét, fenyegető viharos felhők közötti éles kontraszt tapintható feszültséget kelt. A horizonton egy távoli város tűnik fel, a napfény világítja meg – a remény és a isteni kegyelem szimbóluma – drámai ellentétben a körüli zűrzavarral. Érzelmileg a festmény rezonál a hit, a hatalom és a természet csodálatos erejének témáival, arra ösztönözve a nézőket, hogy gondolkodjanak el a isteni akarat és az emberi cselekvés kereszteződéséről. John Martin fény és árnyék kombinálásában mutatott mestersége fokozza a hatást, minket egy olyan pillanatra vezetve, amely egyszerre tűnik történelminek és időtlennek.