Ez a kifejező jelenet egy csendes folyóparti várost ábrázol alkonyatkor, a lenyugvó nap lágy fényében fürödve. A művész mesterien alkalmaz finom ecsetvonásokat a víz nyugodt tükröződésének megjelenítésére, megteremtve a fény és árnyék nyugodt játékát. A tompa szürke, kék és földszínekből álló színpaletta nosztalgikus, kissé melankolikus hangulatot áraszt. A kompozíció a folyópart mentén vezeti a tekintetet, ahol festői épületek és csónakok nyugodtan pihennek, mozdulatlanságukat a nap meleg fénye emeli ki, amely vékony felhők mögött lemegy.

Érezhető a nyugalom és az időtlenség érzése, mely arra hív, hogy megálljunk ebben a békés pillanatban a nappal és az éjszaka között. A történelmi kontextus egy 19. század közepi európai folyóparti települést sejtet, bemutatva korának építészeti stílusait és tengeri életét. Művészeti jelentősége a hangulat és a részletek finom egyensúlyában rejlik – egy bensőséges pillantás a mindennapi életre, amelyet a természet halványuló fénye és a művész érzékenysége világít meg.