Ebben a bájos vázlatban egy kutya gyengéd szelleme életre kel egy rendkívüli egyszerűséggel. A lágy vonalak és a finom árnyékolás egy melegség érzetét keltik; szinte hallható a lágy lépése. A kutya egy izgatott várakozás pillanatában van ábrázolva, fülét felhúzva, feje egy láthatatlan érdeklődési forrás felé fordulva—ez a jelenet tele van kíváncsisággal és életerővel. Az elegáns pózok, a gyors ecsetvonásokkal, amik a szőrét sugallták, azt a mély szeretetet tükrözik, amit a művész a témája iránt érez.

A kompozíció prioritást ad a kutya alakjának, amely szépen kiemelkedik a finom, szinte éteri háttérből. A korlátozott színpaletta kiemeli a kutya jellegzetességeit—meleg barnák, amelyek lágy szürkébe váltanak—harmonikus egyensúlyt teremtve, amely vonzza a tekintetet. Az érzelmi hatás tapintható; egy háziállat öröme, hűsége és kíváncsisága csodálatosan megragadott pillanatok itt, így a néző megáll, és visszaemlékezik a saját szőrös barátaira. Ez a vázlat nem csupán egy tanulmány; ez a gazdagon szőtt ember-állat kapcsolat példája, amely nosztalgiát és tiszta szeretetet hív elő egy kicsiny képen.