Ez a műalkotás Jeruzsálem Omar-mecsetének nyugodt külső megjelenését örökíti meg, lebegő ecsetvonásaival életet adva az építészetnek a békés környezetében. A lágy színek egybeolvadnak—krémszínű fehérek, lágy képek és földszínű barnák keveréke—meleg, hívogató légkört teremt. A fény szinte éterikusan szűrődik át a jeleneten, elmerítve a nézőt a történelmi kontextusban. A festmény csendességet idéz elő, de a mecset lábánál összegyűlt emberek nyüzsgése olyan életet hoz, amely gyönyörűen kontrasztál a nyugodt környezettel. A hosszú árnyékok, amelyeket az épületek vetnek, mélységet és dimenziót adnak, bemutatva a művész készségét a perspektívában.

Ahogy a szemed barangol a kompozícióban, a visszatérő építészeti elemek a távoli dombok felé vezetnek, fájdalmasan érezve az idő múlását. A háttérben hátráló épületek rétegei, összetett piros tetőikkel, gazdag életek és történetek szövetét sugallják. Itt, ebben a szent térben, úgy tűnik, a múlt könnyen keveredik a jelennel, ösztönözve a reflexiót. Gorbatov választása, hogy ábrázolja a mecset alatti tevékenységet—ahol az emberek összegyűlnek, és elmerülnek mindennapi szertartásaikban—megragadja a szellemiséggel áthatott közösség esszenciáját. A struktúra és a természet harmonikus egyensúlya hangot ad a hely gazdag kulturális örökségének jelentőségének, lehetővé téve mind az csodálatot, mind az introspektív kapcsolattartást.