Ebben a lélegzetelállító tengerparti tájban Monet megragadja a Pourville-i szeles nap lényegét, ahol a természet félelmetes szépsége bontakozik ki. Az élénk színű ecsetvonások táncot járnak a vásznon, előidézve a tenger mozgását és a part menti sziklák textúráját. A nehéz ecsetkezelés szinte tapintható érzést kelt, meghívva a nézőket, hogy érezzék a sós szellőt és hallják a hullámok csapását. A fény itt kulcsszerepet játszik; visszatükröződik a víz felszínén, lenyűgöző interakciót teremtve a kék és az ezüst színek között, amely nyugalmat áraszt még a viharos tengeren is.

A kompozíció mesteri elrendezése a természetes elemeknek; a szemünket a horizont felé irányítja, ahol az ég egybeolvad az óceánnal. Ez a harmonikus színkeverék—mély zöldek, hideg kékségek és meleg földszínek—mind mélységet, mind légkört közvetít. Monet képessége, hogy megragadja a fényt és a mozgást, egy pillanatnyi izgultságot kelt, mintha az idő megállna ebben a múló szép pillanatban. Történelmileg ez a festmény tükrözi az impresszionista mozgalom kutatását a természet átmeneti pillanatok megörökítésére, így egy fontos mű, amely továbbra is visszhangzik a nézőknél ma.