Ebben a lenyűgöző csendéletben a nézőt egy masszív fekete vázával vonzza, amely tele van virágokkal, gyönyörűen összeállítva egy élénk, absztrakt háttér előtt. A vibráló elrendezés harmonikus keveréke a csoportoknak—néhány ragyogó piros szegfűhöz hasonló virág mellett finom fehér virágokkal. Van Gogh lehetővé teszi, hogy minden egyes szirmok textúrája különböző módon elkapja a fényt, meghívva minket a természet komplex kölcsönhatásának felfedezésére egy vázán belül. A háttér kék és zöld árnyalatokkal ragyog, érzelmi rezonanciát keltve—talán a művész belső gondolatainak jellemzője ebben az időszakban.

A festő ecsetvonásai, mind bátor, mind intim, a Van Gogh karakterisztikus technikáját példázzák, hogy megfogja a ritmust és a mozgást, varázslatos könnyedséggel olvasztva össze a formákat. Ez a munka meghaladja a puszta reprezentációt - az érzelmek és életerő közvetítése, amely úgy tűnik, pulzál a vásznon. A színek keveréke, a lángoló pirosaktól a lágy fehérig, összeszövődik, vizuális párbeszédet teremtve, amely az élet és az életöröm dalával foglalkozik. Belépve ennek a festménynek a világában, úgy érzi, mintha áthelyeznék; a virágok mulandó illatai úgy tűnik, hogy a levegőben lebegnek, nosztalgikus érzést hívva elő, amely felmelegíti és vágyakozik a szépség után, amely figyelmen kívül hagyja a mindennapi létezés küzdelmeit.